2014. 05. 28.

Epilogue

Sziasztok Életeim!

Hát, ez a nap is eljött. Az epilógus napja. Sok hozzáfűznivalóm nincs, ugyanis pénteken jelentkezem, egy amolyan 'búcsúbeszéddel', ehhez a szösszenethez pedig jó olvasást kívánok, remélem mindenkinek tetszeni fog! Szeretlek titeket, és további szép estét kívánok, Vivianne



Öt év múlva
(Justin szemszöge)
Ma ünnepeljük Maryvel az öt éves házassági évfordulónkat, de nem lehetünk együtt, ugyanis turnén vagyok. Iszonyatosan elszomorít, hogy ilyen keveset vagyok vele, pedig már huszonöt évesek vagyunk. Öt éve vagyunk együtt, és még mindig ugyanolyan izgatottsággal, és csodálattal nézek rá, mint annak idején. A lányok óvodába járnak, és már most elcsavarják az összes fiú eszét, mi lesz később.. Csak úgy bomlani fognak utánuk a srácok. A Journals albumom turnéja van, Mary a gyerekekkel, otthon, New Yorkban. Én pedig Párizsban. Fáradtan sétáltam a hotelszobám felé, ahol aztán videokamerázok a gyerekekkel, és feleségemmel. Bedugom a kártyát a felismerőbe, s egy kattanás után kinyílik az ajtó. Belépek, ledobom magamról a cipőmet, aztán elindulok a nappali felé, ahol aztán váratlan meglepetés ér. A kanapén Maya, Jenna, és Mary várnak. A kicsik amint meglátnak, vigyorogva kezdenek rohanni felém, s arcomon hatalmas mosoly terül el. Jó őket látni. Hiányoztak már.
- Apa! - sikítják egyszerre, én pedig mindkettőt mosolyogva kapom fel. Szívemet melegség járja át, ahogyan gyönyörű feleségemre nézek. Vöröses haja lágyan omlik vállára, tökéletes alakját egy fekete, térdig érő, szűk ruha emeli ki, lábain úgy szint fekete magassarkú. Feláll, s kecses mozdulatokkal indul felém. Mikor elém ér, arcára apró mosoly kúszik. Leteszem a lányokat, közel húzom magamhoz szerelmemet. Ajkaiba kezdek beszélni.
- Hiányoztál, bébi - suttogom, aztán ajkaink szenvedélyes csókba forrnak össze.
- Fúj - nevet Jenna, és Maya, Mary pedig elválik számtól, és elkacagja magát. Szívem hatalmasat dobban, gyönyörű feleségem, mámori nevetésének hallatán. Megölelem Maryt, közben a fülébe súgom:
- Boldog házassági évfordulót - rám mosolyog, aztán bólint. Ezután pedig Jen felsikít. - Családi ölelés! - összebújunk, mind a négyen, én pedig ezekben a pillanatokban jövök rá, hogy milyen csodálatos is az életem.
Írta: dátum:

7 megjegyzés:

  1. Unknown2014. május 28. 7:48

    Fantasztikus lett annyira sajnálom hogy csak ennyi volt de a többi blogodat sok szeretettel fogom tovább olvasni ez az egyik kedvec blogom lesz mindíg nagyon ügyes vagy és ne hagyd abba az írást mert van hozzá tehetséged :-) :-) :-) további szép napot:-) :-)

    VálaszTörlés
  2. xy2014. május 28. 7:51

    Tökéletes lett mint minden rész :')ehhez már nem tudok mit írni mert mindent le írtam már az előző részekhez, így csak annyit hogy: Köszönöm hogy olvashattam és hogy ennyi élményben részesültem :') már megint sírok :))) mert te mindig meg siratsz :'D (persze jó értelemben)

    xoxo: Judit :* ♥

    u.i.: a többi blogodat is szívesen olvasom majd és azokat is követni fogom a végéig ♥ ♥ ♥

    VálaszTörlés
  3. Névtelen2014. július 7. 10:32

    Ez igen ! Ma delutan keztem el olvasni a blogot es ime ,itt vagyok.. nagyon jol irsz kedves,Vivianne ! Talan egy ici picit az nem tetszett,hogy Justin miert el kulon a csaladjatol vagyis siman mehetnenek a kicsik es a Maya is vele.. na d lenyegtelen. Gratlalok neked!!

    VálaszTörlés
  4. Névtelen2014. július 7. 10:33

    Mary * elnezest..

    VálaszTörlés
  5. Unknown2014. szeptember 21. 0:40

    Isteni volt a blogod!:)

    VálaszTörlés
  6. Névtelen2014. november 9. 1:45

    Én igaz hogy csak most olvastam el de ez bámulaton,nagyon tetszik imádom ezt a blogot.Szerintem csodálatosan megcsináltad és megfogalmaztad a történetet.Ez a blog örökre a kedvencem marad

    VálaszTörlés
  7. Unknown2015. december 26. 13:18

    Már másodjára olvasom el a blogod.:) Egyszerűen imádom. Az egész történet tetszett, de csajszi a vége.. Istenem, gyönyörű. Egyszerűen csak.. Gratulálok ehhez a bloghoz, és köszönöm, hogy olvashattam, és megírtad! :)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)