Chapter Thirty

Cicáim!♥

Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen rohamos időn -pár óra- belül összehoztatok nekem tizenegy hozzászólást. Rettenetesen boldog voltam, s el sem hittem. Szóval, ez itt a harmincadik, azaz az utolsó rész. Az epilógus érkezése tőletek függ! Minél többen írtok, annál előbb kerül ki! :) Szóval, nem is húznám tovább az időt, jó olvasást kívánok mindenkinek, és további szép napot. Puszi: Vivianne

Hasamban, és a méhem tájékán iszonyatos nagy fájdalmat éreztem. Olyannyira, hogy azonnal előjöttek a könnycseppjeim. A mellettem békésen alvó vőlegényemet megráztam, így Ő is felkelt. Mikor meglátta az arcomon lévő kínt, azonnal ideges lett.

- Mi a baj, bébi? - kérdezte zaklatottan, nekem pedig az is nehezemre esett, hogy beszéljek. Szörnyen fájt, azt hittem, belehalok. Erőt vettem magamon, és így szóltam:

- Be indult a szülés - ennyi kellett ahhoz, hogy Justin, mint akit puskából lőttek, úgy kezdjen rohanni. Felkapott, s az autóig meg sem állt. Nem érdekelte, hogy éppen póló nélkül van, és melegítőnadrágban. A hátsó ülésre fektetett, Ő pedig beült a volán mögé, s villámsebességgel hajtott a kórház felé. Egész gyorsan odaértünk, ami nem volt meglepő, hiszen a megengedett sebesség kétszeresével jöttünk. Justin kiszedett az autóból, s azonnal segítséget kért. Miután Dr. Forest is megjött, elváltam Justintól, betoltak a szülőszobába, és kezdetét vette a fájdalmas tortúra, melynek minden percére emlékezni fogok, életem végéig.

*két óra múlva*

A szülésnek vége, minden zökkenőmentesen ment, én pedig itt fekszem, két kisgyermekemmel kezemben, akik békésen alszanak. Mellettem a széken Justin ül. Az orvosok itt vannak, még a szülőszobában vagyunk. Mindjárt elveszik a kicsijeimet, de előtte feltettek egy kérdést.

- Mi a nevük? - kérdezte mosolyogva, egy húszas éveiben járó, szőke, rövid hajú, vékony nővér. Justinra néztem, jelezve, hogy szólaljon meg, Ő pedig megeresztett egy apró kacajt, azután rá nézett a nővérkére, s így szólt:

- Jenna Bieber és Maya Bieber - felelte büszkén, én pedig aprót bólintottam. Jenna és Maya. Gyönyörű kislányok. Szemük ugyanolyan mogyoróbarna, mint édesapjuknak. Jenna 3420 gramm, és 53 centi, Maya pedig 3600 gramm, és 58 centi. Boldog vagyok, az életem pedig végre csodálatos.

*három hónap múlva*

- Justin Drew Bieber, akarod-e az itt jelenlévő, Marianne Summer Braunt feleségedül? - tette fel a kérdést az anyakönyvvezető, aki összeadott minket.

- Akarom - felelte Juss mosolyogva, nekem pedig egy apró könnycsepp folyt végig arcomon. A kicsik már három hónaposak, és nagyon édesek. Meg lettek keresztelve, s van két boldog keresztszülőjük. Ryan, a keresztapa, és Jessica a keresztanya. Van két boldog nagypapájuk, apa és Jeremy, és egy nagymamájuk, Pattie.

Apropó Jessica, Ő és Taylor azóta is együtt vannak, és szeretik egymást. Jessica két hónapos terhes, s már Ők is az esküvőt tervezgetik.

- Marianne Summer Braun, akarod-e az itt jelenlévő, Justin Drew Biebert férjedül? - kérdezte az anyakönyvvezető, mire arcomra hatalmas mosoly ült ki.

- Akarom - mondtam.

- Megcsókolhatod a menyasszonyt - fordult Justinhoz, aki azonnal "engedelmeskedett neki", s kérésének eleget téve, megcsókolt. A násznép sikítani, tapsolni kezdett, én pedig elmosolyodtam magam. Jött a gyűrűhúzás, és a fogadalom. Én kezdtem. Megfogtam a gyűrűt, aztán elérzékenyültem kezdtem beszélni.

-Engem most megérint az örökkévalóság. Mielőtt felhúzom a gyűrűt a kezedre, belefeledkezem a pillanat mámorába. A pillanatba, ami „szélként fúj át életem laza szövésű gyolcsán, és csak lobog-lebeg, mint egy száradni kiakasztott ing”. Ez a perc számomra egy misztérium. Újra és újra csodálattal és szerelemmel tele a szívem; és csak figyelem magamat, miközben azt kérdezem: Hogyan voltam képes olyan sokáig létezni nélküled? - Justin szeméből könnycsepp gördült, én pedig felhúztam a gyűrűt. Most Ő jött.

- Szeretlek téged, mert, megértesz engem, szeretlek, mert kedves vagy szeretlek, mert örülsz, ha örömöm van, szeretlek, mert kiegészítesz. Imádlak a nagy szíved miatt, amibe befogadsz engem és családomat. Most pedig kérlek, add a kezedet, hogy felhúzzam az örökké tartó hűség jelképét az ujjadra, miközben elmondom a házasság megpecsételéséhez a fogadalmamat. Szeretni foglak, bátorítani és becsülni, kitartok melletted jóban-rosszban, és lemondva mindenki másról hajlandó vagyok sírig tartó, örök hűséget esküdni neked. - én is elérzékenyültem, nem is kicsit. Aláírtuk a házassági szerződést, a két tanúval együtt. Justinnak Ryan volt, nekem pedig apa.

 Ezek után elsiettem, s a gyönyörű, de mégis egyszerű, hófehér sellőruhámat leváltottam egy úgy szint fehér, térd fölé érő, nyári ruhára, s kezdetét vette a bulizás.

- Dobom a csokrot! - üvöltöttem, a lányok pedig sikítani kezdtek. Megfordultam, aztán hangosan visszaszámoltam háromtól, és elhajítottam. Megfordultam, és mosolyogva kerestem a virághalmaz tulajdonosát, aki nem más volt, mint Jazzy, Justin húga. Kacagni kezdtem, aztán megöleltem a kislányt. Leültünk az asztalhoz, s Ryan úgy döntött, köszöntőt mond. Felállt, majd megvárta, míg mindenki elcsendesedik, és rá figyelj.
- Kedves Egybegyűltek, Rokonok, Barátok, és az Ifjú pár! Tudják, nekem nem az erősségem az ilyesmi, de gondoltam eme alkalomra megpróbálkozok vele. Ryan Butler vagyok, aki nem tudná. Szóval, hol is kezdjem. Mary és Justin kapcsolatára nem a kiegyensúlyozott, sőt, még a nyugodt sem mondható. Nem. A megismerkedésük is igen furcsán indult, ahogyan az egész románcuk. Mary egy makacs, önfejű lány, ahogyan Justin barátom is. Talán emiatt taszították egymást annyira az elején. Azon a napon Mary sok embert ismert meg, köztük Justint is, így nem csak rá összpontosított. Ő is ott volt a turnén, teltek a napok, és konfliktus konfliktust követett. Nőtt a feszültség, Ők pedig valahogyan egymásra találtak. Számunkra még mindig rejtély, hogy hogyan. A lényeg, hogy göröngyös utat tettek meg idáig, rengeteg vitával, ellentmondással, sőt, még egy szakítás is becsúszott, de senki, és semmi nem állhat az igaz szerelem köze. Nemde? Justint három éves korom óta ismerem. Nagyon családcentrikus ember. Mindig is a nagy Őre vágyott, és emlékszem.. mikor elcsattant közte, és Mary között az első csók, Justin annyit mondott nekem: Tesó, Ő az igazi. Rengeteg együtt töltött évet, emléket, és még sok-sok gyereket kívánok az ifjú párnak. Sok boldogságot! - fejezte be beszédét, melyet hatalmas taps követett.

***

Az esküvő után hazafelé vettük az irányt, ahol aztán lefektettük a csöppségeket, mi pedig nyugovóra térünk. Úgy éreztem, igazán boldog vagyok, és végre minden sínen van. Két csodálatos kislány büszke anyukája vagyok, és életem szerelme vett feleségül, aki egy sikeres, jószívű ember. Mindennél jobban szeretjük egymást, s mától hivatalosan is Mrs. Bieber vagyok. Igaz, hogy rengeteg akadály volt, de mindegyiket megoldottuk, minden rossz napot átéltünk, és kibírtunk, és most itt vagyunk. Húsz évesen, két gyerekkel, gyönyörű lakással, barátokkal. Minden tökéletes, s remélem még sokáig az is marad.