Chapter Twenty-Three

Drágáim!

Mivel a héten igencsak sok időm volt, ezért már ma (szerda) meghoztam az új részt, ami azt jelenti, hogy a héten dupla résszel szolgálok nektek. Juhé! Köszönöm az előző részhez érkezett öt hozzászólást, kilenc pipát, és az egy új rendszeres olvasót! Úgy döntöttem -remélem nem haragszotok érte-, hogy nem fogok több szemszögből írni. Úgy izgalmasabb a történet, ha nem tudjátok, hogy mit gondol a másik fél. Szeretlek titeket, és nagyon hálás vagyok, mindenért. Kérnélek titeket, hogy fejtsétek ki bővebben a véleményeteket a részről, mert nagyon sokat dolgoztam vele, remélem meg lesztek elégedve!

Kedves Mary!

Rég hallottunk egymás felől. Nagyon rég. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék igéző szemeidre, tökéletes alakodra, bársonyos hangodra, Rád. Mikor elhagytál, reménykedtem. Vártam, hogy visszagyere, de te nem tetted. Egy idő után a sajtó is feladta a küzdelmet, és már nem zaklattak, se téged, se engem. Fájt, hogy elmentél, de teljes mértékben igazad volt, hiszen én rontottam el. Ez volt az, ami miatt még rosszabbul éreztem magamat. Hetekig ki sem mozdultam a lakásból, csak otthon feküdtem, és sírtam. Igen, sírtam. A férfiegoizmusom nehezen ismeri be, de ez az igazság. Senki nem érdekelt, csak te. Mindenki sajnált, senki nem tudta, hogy mit tettem. Azt hitték, te hagytál el. Egy ember volt, aki mindenről tudott. Scooter. Utált is, rendesen. Elküldött a francba, és még meg is ütött. Nem érdekelt, mert megérdemeltem. Aztán eljött az, amit senki sem akart. A bulikba menekültem. Egy partit követte a másik, én pedig minden éjjel hullarészegen fetrengtem ismeretlen, egyéjszakás lányok ágyában. Tudom, undorító voltam, és még most is az vagyok, de úgy érzem vallanom kellett. Sosem akartalak megcsalni, mert szerettelek. Mindennél, és mindenkinél jobban. Az életemnél is. Aznap este ittam rendesen, és füveztem is. Tudom, hogy nem mentség, de semmire sem emlékszem. Egy undorító, szar alak vagyok, ráadásul nem is kerestelek idáig. Úgy gondoltam, hogy nem lenne értelme, hiszen ismerlek. Sosem bocsájtottál meg könnyen. "Talán most kivételt tesz.." - gondoltam, mikor elkezdtem írni ezt a levelet. Elég régimódi választás, hiszen írhattam volna emailt, vagy felhívhattalak volna telefonon, de mindig is szeretted az ehhez hasonló dolgokat. New Yorkban vagyok, és semmi másra nem vágyom, minthogy láthassalak. Legalább egyszer, utoljára, ha már véglegesen elcsesztem. Már nem iszom, már nem érdekelnek a bulik, sem a nők. Elfogadtam, hogy tönkretettem az életemet. Beletörődtem, és most már csak a karrieremnek élek. Kérlek, találkozz velem utoljára, hogy tisztességesen elbúcsúzhassak tőled! Csak egyetlenegy búcsúvacsorát kérek, semmi többet. Tedd meg értem. Hogyha hajlandó vagy találkozni velem (a világ legboldogabb emberévé tennél), akkor gyere a Blue Angel's hotelbe, holnap este kilencre. Ígérem, ezek után örökre kilépek az életedből, viszont azt tudnod kell, hogy amíg élek, szeretni foglak, és ezen semmi sem változtathat!

Justin

Szemeimből a könnyek vízesést megszégyenítően folytak le, és Justint átkoztam, amiért, mikor végre elfelejtem, újra felbukkan, és mindent tönkretesz. Felpofoztam volna magamat, amiért ennyire gyenge, és érzékeny vagyok.

Talán a baba teszi - gondoltam magamban, és ezen elmosolyodtam.

- Mi a baj, Mary? - kérdezte idegesen Jessica. Nem nyúlt a levélhez, pedig látszott rajta, hogy furdalja a kíváncsiság az iránt, ami az üzenetben áll. Jessie mindig is kíváncsi, de egyben tapintatos lány volt. Ha nem tartozik rá a dolog, nem érdeklődik iránta.

- Justin írt. Találkozni akar velem. Nem láthat meg. Így - mutattam a hasamra, ami jóval nagyobb volt a kelleténél. Nem is gondoltam, hogy az ötödik hónapban már ekkora az ember hasa. Másoknak kisebb szokott lenni, de nekem..olyan, mintha legalább a hetedikben járnék.

- Talán, el kéne menned. Hiszen joga van tudni, hogy gyereket vársz tőle - suttogta Jessica, én pedig dühösen néztem rá, amiért nem nekem ad igazat. Márpedig Jessnek volt igaza jelen esetben, és ezt a szívem legmélyén én is tudtam. S ekkor eldöntöttem, hogy találkozok Justinnal, és elmondom neki a 'baba ügyet'.

***

Órák óta a recepciós pult mögött ülök, s hál istennek még nem találkoztam össze Justinnal. Apával volt ma reggel egy találkozóm, még munka előtt. Rengeteget beszélgettünk, így hát kiderült, hogy Selena már nincs rákattanva Justinra. Sőt.. Ryan, és Selena együtt vannak. Ez igencsak meglepett, de ha szeretik egymást, akkor sok boldogságot nekik - gondoltam magamban zsörtölődve.

A kezemben tartott Édes gyötrelem című könyvet olvastam, mikor ismerős hang csapta meg fülemet. Fejemet a hang irányába fordítottam, s leesett állal bámultam rég nem látott szerelmemet. De ezzel Ő sem volt másként.

- Mary.. - suttogta halkan, én pedig éppen szólásra nyitottam számat. Ám ekkor megcsörrent a telefonom, s amit Dr. Forest mondott, az mindent megváltoztatott...