Chapter Twenty-Seven

Taylor és Jessica éppen szenvedélyes csókba forrtak össze. Jess-szen már csak fehérnemű volt, Taylorról pedig felsője került le. Szemeimbe könnyek gyűltek. Nem féltékeny voltam, vagy hasonló, csupán fájt, hogy nem mondták el, a kettőjük között lévő dolgot. Akármi is az. Vettem egy mély levegőt, azután megszólaltam.
- Bocsánat, ha megzavartam valamit. Már itt sem vagyok - mindketten odakapták fejüket, s döbbentem néztek szembe velem. Dühösen rohantam ki a házból, legnagyobb szerencsémre Justin még ott volt. Bepattantam az autóba, aztán megszólaltam. - Menjünk vissza! Hozzád - adtam ki az utasítást, Ő pedig meglepetten bólintott, azután pedig a gázra taposott. Viszonylag gyorsan a Blue Angel's-höz értünk. Felmentünk a szobába, s ismételten ugyanott, és ugyanúgy voltunk, ahogyan egy órával ezelőtt. Justin mellett ültem a kanapén, azzal a különbséggel, hogy jelen helyzetben fejemet vállára hajtottam, ő pedig derekamat cirógatta.
- Elmondod, hogy mi történt? - kérdezte halkan, szinte suttogva. Erőtlenül bólintottam, aztán tekintetemet felfelé vezettem, izmos testén, s egészen szeméig meg sem álltam. Belenéztem a gyönyörű, mogyoróbarna szempárba, melyekbe beleszerettem. Erőt vettem magamon, aztán nehézkesen megszólaltam.
- Jessica és Taylor.. - mondtam, és nem is kellett folytatnom. Justinnak leesett a dolog. - Miért nem mondták el nekem? - szakadt fel belőlem kétségbeesetten eme kérdés. Talán túlreagáltam a dolgot, noha igencsak rosszul esett.

***

Jessicától telefonhívást kaptam, miszerint menjek haza, megbeszélni a dolgokat. Nehezen, de belementem, így éppen hazafelé tartunk. Többesszám, mivel Justin is velem van. Hazavisz. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra együtt, és holnap elvisz vacsorázni.

Mikor bekanyarodtunk az utcánkba, gyomrom azonnal émelyegni kezdett. Féltem. Nem mertem szembenézni legjobb barátaimmal.
Megálltunk a ház előtt, a mély levegőt vettem, aztán Justin felé fordultam.
- Itt maradjak? Visszajössz? - kérdezte halkan, én pedig megráztam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem kell. Bólintott, adott egy lágy csókot arcomra, aztán megvárta, míg elsétálok a kapuig, s ezek után elhajtott. Beléptem a lakásba. A nappaliban Jess és Taylor ültek, egymás mellett. Taylor tenyere Jessica combján pihent, ám mikor megláttak, a fiú elkapta legjobb barátnőm lábáról kezét. Lassan bújtam ki cipőmből, oda sétáltam hozzájuk, majd leültem velük szemben. Kínos csend volt, melyet két-három perc elteltével én szakítottam meg.
- Együtt vagytok? - tértem azonnal a lényegre. Egyikük sem szólt, aztán Jessica félénken kinyögött egy 'igen'-t. Nem tudtam, mit mondjak rá, így bólintottam. Kellemetlenül, és átvertnek éreztem magam. Nem tudtam, mit mondjak, de aztán Tay így szólt:
- Haragszol? - nem voltam biztos válaszomban, így elgondolkodtam. Semmi okom, a haragra. Sőt. Nem haragszom, csak csalódott vagyok. Megráztam a fejem, s egy apró hezitálás után meg is szólaltam.
- Csalódtam. Azt hittem, vagyunk annyira jóba, hogy elmondjátok. De most már mindegy. Fátylat rá - nehezemre esett ezt mondani, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de végül is így alakult. - Viszont én elmegyek aludni. Nehéz napom volt - bólintottak, én pedig egy kellemes zuhany után nyugovóra tértem.

***

Egy kismamáknak tervezett, pink, térdig érő, feszülős ruhában, és egy fekete saruban álltam az ajtó előtt, kezemben fekete retikülömmel. Hajam göndör fürtökben omlott vállamra, s Justinra várta, aki tíz perce késett. Mikor csengettek, boldogan nyitottam ajtót, aztán lágy csókot nyomtam barátom -hivatalosan még nem, de alakulóban van. Azt hiszem, megbocsájtottam neki- arcára, aztán beszálltunk az autóba, és New York City legelőkelőbb éttermébe vettük az irányt.

A randi fantasztikusan sikerült. Mindent megbeszéltünk, és hivatalosan is együtt vagyunk. Újra. Justin szállodájának ágyában fekszünk, barátom átkarol, én pedig mellkasára hajtom fejem, szívverését hallgatom. Olyan nyugodt, olyan békés... olyan szép. Annyira hiányzott, és annyira boldog vagyok, hogy ismét velem van, újra csókolhatom, ölelhetem, hallhatom hangját, láthatom szemeit, arcát, Őt.. madarat lehetne fogatni velem.

- Holnap el szeretnélek vinni valahová. Van egy.. - szünetet tartott, hezitált, hogy mit is mondjon. - amolyan meglepetésem - nem tudtam mire gondol, így csak bólintottam, aztán elnyomott az álom.

Sziasztok Drágák!

Ennyi lett volna a rész. Ez iszonyatosan rövid lett, és ezt sajnálom is, főleg, hogy lapos, de a következő ígérem, hogy hosszú, izgalmas, eseménydús rész lesz. Hiszen már csak két rész, és egy epilógus van hátra. Már minden meg van tervezve, remélem, szeretni fogjátok a folytatást, és örömmel fogtok elbúcsúzni a történettől, Marytől, és Justintól.

Ennyi lettem volna, a következő részt kedd-szerda környékén hozom.

Vivianne