Chapter Twenty-Nine

Abban a pillanatban érzések milliói kezdtek el kavarogni bennem, arcomon forró, sós könnycseppek folytak végig, s hirtelen megszólalni sem tudtam. Ott, és akkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy az elmúlt órákban miért volt annyira ideges szerelmem. Justin kétségbeesett arckifejezésétől majd megszakadt a szívem, hiszen Igen. Mindennél jobban hozzá akartam menni, csak annyira hirtelen jött ez az egész, annyira spontán, és olyan szinten váratlanul ért, hogy jóformán sokkot kaptam. Kezemet szám alá kaptam, arcomról letöröltem a cseppjeimet, s két szipogás között kimondtam. Kimondtam azt, amire barátom vágyott. Igent mondtam neki, majd boldogan ugrottam nyakába. Pár centivel a talaj fölé emelt -amin csodálkoztam is, hiszen a két kis lurkó miatt kétszer annyi a testsúlyom, mint ezelőtt-, és megpörgetett. Filmbeillő jelenet volt. Homlokon csókolt, aztán egy éppen arcomon legördülő könnycseppet csókolt le onnan.

- Imádlak - mondta, én pedig felkuncogtam, s boldogan bújtam hozzá. Úgy éreztem, most már igazán szép az életem, s ezt senki nem teheti tönkre. Boldog voltam. Végre igazán, teljes szívemből boldog. Ezek után hazafelé vettük az irányt.

*Néhány hónappal később*

Még senki sem tud, a házasságunkról, mert egy ideig titokban akartuk tartani, ám Justin úgy döntött, megosztja a Beliebereivel eme fantasztikus hírt. Bár egy kicsit féltem, hiszen nem tudtam, hogyan fogják fogadni a dolgot, de másrészről boldog voltam, amiért nem akar titkolózni, hanem felvállal. Megosztott egy képet Twitteren. Egy közös képünket, mely még anno készült. Egy elég hosszúnak titulálható monológot írt alá, melyet megkönnyeztem. Boldog voltam, amiért így gondol a kettőnk kapcsolatára, s amiért ennyire nyíltan megosztja a rajongóival, és az emberekkel. Szeretem Őt.

@justinbieber Az életem végre egyenesbe jött. Nem elég, hogy életem szerelme megbocsájtott nekem, ennek tetejében még hozzám jön feleségül, s apa is leszek. Nélkületek ez nem sikerült volna. Köszönöm! Szeretlek titeket, Beliebereim<3
Remélem, mindenki örül a hírnek. Ikreim lesznek. Két csodálatos kislányom! :)

Azonnal érkeztek az aranyosabbnál aranyosabb hozzászólások, némelyikre válaszolt barátom, de hát annyi idő egy évben nincs, hogy az összesre reagálni tudjon. Egy órát feküdtünk, mikor Justin telefonja megszólalt. Mosolyogva vette fel.

- Szia anya - szólt bele édes hangon, arcán hatalmas mosoly trónolt. - Itt van Mary! Igen, kihangosítom - mondta, aztán kihangosította a készüléket, így én is mindent tisztán hallhattam.

- Fiam, komolyan Twitterről kell megtudjam, hogy összeházasodtok? - kérdezte Pattie, hangja dühösen csengett, mégis boldog volt. Örült, a fia boldogságának. Igen. Azt, hogy terhes vagyok, már régebb óta tudja. Justin elnevette magát, én pedig ott ültem mellette, és kislányosan mosolyogtam. Arcomról mosolyom levakarhatatlan volt. - Gratulálok, fiatalok! - mondta ki végül Pattie, hangján hallani lehetett, hogy boldog, és mosolyog.

Még egy ideig beszélgettünk, aztán letettük a telefont. Mindketten rendbe szedtük magunkat, azután pedig nyugovóra tértünk. Justin karjaiban aludtam el, viszont pár óra múlva hatalmas fájdalmakra ébredtem...

DRÁGÁIM!

Mivel az előző részhez annyi sok-sok aranyos hozzászólás érkezett, úgy döntöttem, felteszem ma az új részt *meglepi*! Már meg van írva a harmincadik rész, és az epilógus is, az pedig, hogy mikor kerülnek fel, rajtatok múlik. Ha ehhez a részhez összejön tíz hozzászólás, azonnal kiteszem a részt. Köszönöm az előző résznél lévő pipákat és komikat, sok-sok puszi nektek:* Vivianne