Chapter Seventeen

Kedves, Drága Mindenki!

Az előző részhez egyetlenegy hozzászólás érkezett összesen, ami bevallom, kicsit rosszul esik. Nagyon fontos számomra a véleményetek, és örülnék, ha ezt egy kicsit bővebben is kifejtenétek. Persze nem fogom rátok erőltetni, és nem fogom megszabni, hogy hány komment után jön az új rész, de azért jobban örülnék, ha egy 4-5 véleménynyilvánítás azért érkezne.. Na mindegy, nem akarok nektek siránkozni, jó olvasást!

Vivianne

Broken Angel

Reggel boldogan ébredtem csodálatos barátom mellett, aki még az igazak álmát aluszta, s halkan, édesdeden szuszogott mellettem. Ajkai minden egyes levegővételnél egy picit elnyíltak egymástól, mellkasa pedig megemelkedett. Mosolyogva néztem rá, s fel sem tűnt, mennyi ideje bámulom már. Mikor észbe kaptam, óvatosan kimásztam az ágyból és a fürdőt rohamoztam meg. Egy gyors zuhany után frissen léptem ki a kabinból, azután pedig magamra csavartam egy törölközőt, és úgy hagytam el a helyiséget. Justin még mindig aludt, ennélfogva halkan kikaptam a szekrényemből pár ruhát, s elsasszéztam a nappaliig. Ott magamra öltöttem a fehér 'Meow' feliratú pólót, és a kék farmersortot, aztán nekiláttam a reggeli elkészítésének, ami nem más volt, mint palacsinta. Egész gyorsan kész voltam vele, egész idő alatt gondolataimba temetkeztem. Talán ezért is nem vettem észre, a derekam köré simuló kezeket. Ösztönösen elmosolyodtam, mikor Justin fejét vállamra hajtotta, s úgy suttogott fülembe:
-Mit csinálsz édes?-a megnevezésen elmosolyodtam, aztán 'komolyra' vettem hangnememet.
-Tudod.. Mivel te hétalvó vagy, így nekem kellett gondoskodni az élelemről.-mondtam, és bármennyire is próbáltam komoly maradni, a végére elnevettem magam. Justin nyomott egy puszit a nyakamra, aztán eltűnt. Negyed óra múlva kész lett a kaja, s barátom is visszatért, felöltözve. Engem tényleg nem zavart, hogy egy száll alsógatyában flangált a lakásban, de ha Őt igen, akkor hát legyen. Kiraktam, a még hűlő ételt az ebédlőasztalra, aztán mi is leültünk. Juss azonnal tömni kezdte magába, a kakaós és lekváros palacsintákat. Nagyon humoros látvány volt, ahogyan ette. Még le sem nyelte, de máris gyömöszölte magába az újabbat.
-Mit terveztél mára?-kérdeztem, egy rövid eszmefuttatás után.
-Hát.. A turné óta még nem is találkoztam az itteni barátaimmal. Mivel ma szabadnapom van, gondoltam találkozok velük. Ryan, és Fredo is ott lesznek. De persze csak akkor, ha nem baj.-mosolygott rám kedvesen, én pedig legszívesebben rávágtam volna, hogy: De igen, rohadt nagy baj, mivel egész nap veled akartam lenni. Viszont attól, hogy én ennyire elviselhetetlen vagyok, és nincsenek barátaim, attól neki még vannak. Nem tilthatom meg, hogy találkozzon velük. Nem akarok hárpiának tűnni.
-Semmi baj. Nyugodtan menj. Elleszek itthon. Sőt.. Asszem elmegyek munkát keresni.-mosolyogtam rá, és vetettem fel neki ötletemet, mely eléggé spontán jött, de komolyan gondoltam. Tényleg munkát kéne találnom, hiszen nem várhatom el Justintól, hogy Ő eltartson. Aprót bólintott, aztán újra tömni kezdte magába az ételt.

***

-Akkor.. Valamikor késő este jövök. Nem muszáj megvárnod, nyugodtan aludj. Szeretlek.-mosolygott rám J, nyomott egy puszit a homlokomra, aztán kilépett az ajtón. Most találkozik a haverjaival, este pedig bulizni fognak. Megbízom benne, úgyhogy nem jelent gondot egy baráti összejövetel. Bár eléggé tartok attól, hogy beleviszik a rosszba, de bízom benne, hogy lesz annyi esze: nem csinál hülyeséget. És amúgy is, ha Ry és Fredo ott vannak, akkor nem történhet hatalmas probléma. Mivel az óra már fél egyet írt, felrohantam a szobába, s egy 'álláskeresős' szerkó után kezdtem kutatni. Választásom végül egy piros trikóra, hozzáillő, fekete, combközépig érő körszoknyára és egy lapos talpú sarura esett. Vállamra kaptam egy barna válltáskát, melybe minden fontosabb dolgot belepakoltam, mint például: telefon, szájfény, rágó, lakáskulcs, pénz stb..

Elindultam. Céltalanul kóvályogtam. Fogalmam sem volt merre mehetnék, nem nagyon ismertem a környéket, így csak mentem, mentem, és mentem. Minden lehetséges helyre betértem, de sehol sem volt szükségük alkalmazottakra. Órákig elveszetten kóboroltam, de mégsem találtam semmi lehetőséget. Voltam kávézóba, étterembe, modellügynökségnél, ruházati boltban, s még cukrászdában is. A válasz a legtöbb helyen az volt: nem tartunk igényt új munkaerőre. 

Fáradt és csalódott egyaránt voltam, hiszen az egész napom arra ment el, hogy a városban mászkáltam és még egy rohadt McDonald's-ban sem feleltem meg az elvárásoknak, de ilyen az élet. Holnap újra megpróbálkozom, remélem több sikerrel. Mikor hazaértem, rápillantottam a nappaliban lévő, barna, faragott antik faliórára. 19:08. Összedobtam gyorsan egy melegszendvicset, aztán pedig megkezdődött a 'halálra unom magam' dolog. Mivel már este volt, gondoltam lefürdök, s megnézek egy filmet. Ez így is történt. Vettem egy tökéletes, forrófürdőt, aztán takaróval és pattogatott kukoricával kiültem a nappaliba, s betettem egy filmet. Az Éhezők Viadala című filmre esett döntésem. Beraktam a cédélejátszóba, kényelmesen befészkeltem magam a kanapéra, s elindítottam a filmet. A felénél járhattam, mikor úgy éreztem agyam felmondja a szolgálatot, s elaludtam.

Fogalmam sem volt mennyit aludtam. A telefonom csipogó hangjára ébredtem. A filmnek már vége volt, a lakást sötétség borította. Telefonomért nyúltam, mely szerint 22: 34 volt. Üzenetem érkezett. Feloldottam a mobilt, s figyelmesen olvastam a rövid, tömör üzenetet, mely igazán lényegre törő volt, s mely ismeretlen számról érkezett. Ki az az S? A Roden Street 21, Ryan otthona. A turné után egyik nap voltunk ott, így az odavezető utat is tudtam. Nagyon kíváncsi lettem, mit is jelenthet ez a küldemény, így felöltöztem, s azonnal útnak eredtem.

" Gyere a Roden Street 21 alá. Meg fogsz lepődni!;) S. "