Chapter Eighteen

Can't Remember To Forget You

Rendkívül felkeltette érdeklődésemet a nemrégiben kapott üzenetem, így miután magamra kaptam fekete Conversemet, és farmerdzsekimet, azonnal útnak eredtem. Igaz, hogy késő volt, de az utcák így is tömve voltak különféle korosztály embereivel. Voltak a fiatalabbak, akik még nálam is kisebbek voltak. Nagy csoportokba verődve ültek a padokon, nevettek, jól érezték magukat. Aztán volt az én korosztályom, melynek nagy része már a létezéséről sem tudott, annyira részeg volt, s voltak a felnőttek, akik éppen haza tartottak, esetleg családi programjuk volt, vagy csak sétáláshoz kaptam kedvet, s az idősek, kiknek háromnegyede a kutyasétáltatás miatt volt kint ilyen későn a nyílt utcán. Rengeteg autó járt, gyorsbüfék, éttermek nyitva voltak.. Simán következtetni lehetett belőle, hogy a mi városunkban is rendesen zajlik az élet, még éjszaka is. Viszont ez engem most a legkevésbé sem érdekelt. Egy dolog volt, amire mindennél kíváncsibb voltam, az pedig az, hogy mi zajlik éppen Ryannal. Attól tartok, hogy valami hülyeséget csináltak. Sőt.. Valószínű, hogy valami irtó nagy hülyeséget csináltak, ami miatt rohadtul haragudni fogok rájuk. Ki az az 'S'? Rengeteg kérdés volt, melyekre csak a Roden Street 21-nél kaptam választ. A házhoz érve azonnal belém hasított a felismerés. A lakás különböző fényekben pompázott. Volt lila, piros, sárga, kék, és még rózsaszín is. A felhajtón, a járdán, és a parkolón több autó parkolt, mint amennyit idevezető utam alatt láttam. Tűzpiros ferrarik, fekete, kék, és sárga bugatti veyronok, és a már jól ismert párducmintás audi. A zene már messziről megcsapta fülemet. David Guetta - Shot Me Down-ra buliztak a házban levők. Elgondolkoztam azon, vajon helyesen cselekszem-e. Hiszen Justin bulizni akart, én pedig megbíztam benne. Ha most bemennék oda, avval ennek az ellenkezőjét bizonyítanám. Azt hinné, hogy nem hiszek benne, és haragudna rám. Már épp fordultam volna vissza, mikor megpillantottam valakit. Valakit, aki mágnesként kezdett a ház felé vonzani. Ez a valaki nem más volt, mint Selena. Ekkor elgondolkoztam. 'S'.. Tehát Selena küldte az smst. A bejárati ajtó előtt állt, arcán önelégült mosoly terült el. Mikor közelebb értem, száját szólásra nyitotta, de én leintettem, s beszélni kezdtem.
- Mi a francot akarsz? Mit keresel itt? És miért küldözgetsz nekem üzeneteket? Egyáltalán honnan tudod a telefonszámomat? - vontam kérdőre azonnal, szemöldökömet pedig homlokom közepéig húztam. Ördögien felkacagott, amitől a hideg futkosott hátamon. Ez a lány tényleg olyan, mint egy sátán.
- Ó! Marianne! - nézett rám ártatlanul, s olyan édesdeden beszélt hozzám, mintha csak legjobb barátnők lennénk. Nem értettem. Ez a csaj bipoláris? Megeshet, hiszen egyik pillanatban olyan mint egy angyal, a másikban, pedig akár egy ördög.
- Mit akarsz? - tettem fel újból a kérdést, arcáról pedig lefagyott a mosoly.
- Én csak meg akarlak óvni téged a csalódástól Mary. Nem akarom, hogy összetörj. Segíteni akarok. Értsd meg, nem akarok neked rosszat - úgy beszélt hozzám, mintha az anyám lenne. Egy pillanatra el is hittem, hogy komolyan gondolja, de aztán az arcára szökött egy gúnyos mosoly, mely mindent elárult.
- Selena! Ne szórakozzál már! Mi a francért hívtál ide? - förmedtem rá, mostanra kicsit dühösebben. Lassan éjfél, Ő meg a bolondját járatja velem. Már indultam volna haza, mikor száját beszédre nyitotta.
- Tudod, a te kis barátod, akiben száz százalékosan megbízol, és azt hiszed, hogy szeretitek egymást, éppen egy másik csajjal csinálja - nevetett fel gonoszan. Szemeim kikerekedtek, s hirtelen felindulásból egy hatalmas pofont keverek le neki. Tudja már, hogy hol a helye..
Selena az érintett testrészéhez kapja kezét, evvel próbálja enyhíteni fájdalmát, melyet jobb kezem okozott neki. Szeméből fájdalom tükröződik, aztán arca eltorzul, s üvölteni kezd.
- Ostoba ribanc! Justin sosem szeretett téged, és nem is fog. Épp az emeleten csinálja egy másik csajjal. Jobbra a második szoba. Ha nekem nem hiszel, higgy hát a szemednek! - ordított, teljesen kikelve magából, mellyel egy picit engem is megrémített. Sosem láttam még ennyire ingerültnek, bár lehet, hogy a szervezetében lévő, nem kis mennyiségű alkohol is közrejátszik hangulatához. Kíváncsiságom felülkerekedett rajtam, szó nélkül hagytam ott a lányt, s az emelet felé vettem az irányt. Épp nyitottam volna be a szobába, mikor valaki utamat állta.
- Ó, Braun! - mosolygott rám kedvesen Ryan. Kedvesen átöleltem, bár most semmi kedvem nem volt hozzá. Be akartam menni abba a szobába, és meg akartam győződni róla: Selena hazudik. De nem lehetett.
- Ryan, kérlek engedj be oda - suttogtam, de Ő nem engedett el.
- Nem lehet M! - suttogta idegesen.
- Mégis miért nem?-üvöltöttem rá, kicsit ingerülten, amit meg is bántam. Ő nem tehet semmiről. - Sajnálom. Nem akartam így beszélni veled, csak amit Selena mondott.. Nos.. nem tudom, mit higgyek - nyökögtem, mint valami idióta. Ryan elengedett, én pedig kaptam az alkalmon, s az ajtóhoz igyekeztem. Ám mielőtt lenyomhattam volna a kilincset, az ajtó belülről nyílt, s....