Chapter Twelve

Drága Mindenki!

FONTOS, KÉRLEK OLVASD EL!

Szóval, arról lenne szó, hogy rettentően örülök a kommenteknek, melyeket kapok, viszont mégis annyira kevés.. Így nem tudom, hogy jól csinálom-e a dolgokat, hogy mi jó, és mi rossz. Kérlek ehhez a részhez mindenki aki olvassa, írjon egy hosszabb véleményt a részről/a blogról. Ha nem jön össze legalább 10 visszajelzés, akkor abbahagyom a blogot. Előre is köszönöm, és sajnálom, ha csalódást okoztam nektek. Nem állt szándékomban, kérlek ne haragudjatok rám.

V.

Diamonds

Nos... Selena és Fredo, hogy is mondjam. Fredo éppen ledugta a nyelvét Selena torkán, ami eléggé meglepett, így villámsebességgel rohantam vissza a többiekhez. Már Justin is ott volt, így odamentem hozzá, s próbáltam úgy tenni, mintha semmit sem láttam volna. Mikor meglátott, arcára hatalmas vigyor telepedett, s először nem is értettem miért mosolyog, de aztán mikor odaértem hozzá, elkapott s szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra, melybe térdeim is beleremegtek, s arcom irtózatosan elpirult. Ő csak kuncogott azon, hogy a fejem egyre jobban vörösödik, mire én vállába bokszoltam.
-Hol voltál? Téged kerestelek.-suttogtam úgy, hogy a többiek semmit ne halljanak belőle.
-Elmentem kajáért.-adott egyértelmű választ, s közben gondterhelt arcomat fürkészte. Neki is feltűnt, valami nincs rendben, s rá is kérdezett.
-Minden rendben?-suttogott Ő is olyan halkan mint, ahogyan én az előbb. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki. Mit szólna hozzá? Lehet, hogy dühös lenne Fredora. De hiszen már nem járnak Selenával. És ha még érez iránta valamit? Ezt csak egy módon tudhatom meg.
-Justin.. Érzel még valamit Selena iránt?-kérdeztem, s még mindig suttogtam. Nem akartam sem vitát, sem azt, hogy a többiek halljanak valamit.
-Ez most komoly?-kérdezte felvont szemöldökkel, közömbös hanggal.
-Igen. Vagyis, csak kíváncsi vagyok.-mondtam én is ugyanolyan közömbösen, ahogyan Ő tette az előbb. Láttam rajta, ideges, s nyakán kidüllednek, meg is feszülnek az erek.
-Nem értelek Mary. Miért járunk, mikor nem bízol bennem? És amúgy is.. Vajon miért veled járok? Azért, mert irántad érzek valamit. Nem Selena iránt. Tegnap este bevallottam neked az érzéseimet, és te semmit sem szóltál. Szerinted, hogy éreztem magam utána? Mi a szopásért járnék veled, ha Selenát szeretem? Annyira ostoba vagy istenem.-förmedt rám, s most már nem suttogott. Mindenki a mi kis vitánkat figyelte, köztük Fredo és Selena is, akik időközben visszaértek a kis légyottjukról. Meglepett, hogy így érez, de talán igaza van. Hiszen, tényleg nem mondtam neki semmit, az Ő kis 'szerelmi vallomására'. Viszont az, hogy lehülyézett, minden bűntudatomat eloszlatta.
-Mi az, hogy ostoba? Vegyél már vissza könyörgöm!-förmedtem rá, majd egy fél perces hatás szünet után folytattam.-Az ostoba távozik. Na pá.-köptem oda flegmán ezt a pár szót, s visszaindultam a turnébusz felé, ami a stúdiótól tíz percre parkolt. Gyorsan visszaértem, s a szobámba kulcsra zártam az ajtót, majd elterültem az ágyon. Sokat gondolkodtam az érzéseimen, s rájöttem, szeretem Justint. Viszont kétségbe voltam esve. Nem illek én, az Ő tökéletes, pompázó életébe. Egy idő után úgy döntöttem, elég Justinból, s a róla való agyalásból, így álomba szenderültem.

***

-Mary! Nyisd ki!-ébredtem fel az üvöltözésre. Az órára pillantottam, mely 19:04-et írt. Elég sokat aludtam, de még mindig álmos vagyok. Kómás fejjel lépkedtem az ajtóhoz, s nyitottam ki azt. Szembe találtam magam, a fáradt, mégis tökéletes Justinnal, aki mikor meglátott, lehajtotta a fejét.

-Na, mi van?-kérdeztem tőle, talán több flegmasággal, mint amennyivel akartam.-Sajnálom.-suttogtam halkan, de úgy, hogy pont meghallja. Bejött a szobába, becsukta az ajtót, nekiszorított a falnak, homlokát pedig enyémnek támasztotta, s ajkaimba beszélt.

-Én sajnálom, Mary.-suttogta, én pedig nem bírtam megállni. Ajkaimat övéire tapasztottam, melyek ritmusosan kezdtek el mozogni egymáson.-Szeretlek, Marianne Summer Braun!-szólított teljes nevemet, s vallott ismét szerelmet. Nem akartam kimondani az érzéseimet, mert akkor gyengének tűnök, de úgy érzem, muszáj tudnia, mert ha nem tudja meg, talán elveszíthetem.

-Szeretlek, Justin Drew Bieber!-használtam az Ő módszerét, mire Ő elmosolyodott, s most Ő tapadt az én ajkaimra.
-Úgy döntöttünk a többiekkel, hogy elmegyünk vacsorázni, és városnézésre, mivel innen holnap indulunk tovább.-mosolygott rám kedvesen, miközben kezeit derekamon pihentette, s homlokát enyémnek támasztotta. Apró mosolyra húztam számat, ezzel jelezve, benne vagyok a dologban.-Akkor viszont, nyomás készülődni, mert fél óra múlva indulunk.-utasított J, majd kiment a szobából, én pedig villámsebességgel rohantam a cuccaimhoz, s kezdtem el keresgélni, valami hordhatót. Választásom végül egy méregzöld, pánt nélküli ruhára esett, mely combközépig ért, s szoknyája fodros volt. Nem igazán az én stílusom, de egyszer-egyszer elmegy. Felvettem hozzá egy fekete magassarkút, hajamat pedig átraktam a vállam felett az egyik oldalon, s picit hullámosítottam. Ajkaimra piros rúzs került, ujjamra gyűrű, kezembe táska, - melybe a legfontosabb dolgokat pakoltam el - s már készen is voltam. Kitéptem a szobánk ajtaját, ahol már mindenki türelmetlenül várt. Körbenéztem, s megnyugodva tudattam magammal, nem csak rám vártak. Ugyanis Selena sem volt még készen. Mikor beértem a nappaliba, mindenki felkapta a fejét, s végigmértek. Apró mosolyra húzódott szájuk, én viszont nem tudtam eldönteni, hogy ez egy, a kinézetemnek szánt bók, avagy öröm, amiért nem kell tovább várni rám. Justin közelebb lépett, átölelt, s a fülembe suttogott úgy, hogy csakis én halljam, senki más.
-Gyönyörű vagy.-arcom színe átváltott vörösre, amin barátom csak kuncogott. Ujjainkat összekulcsolta, s úgy vártunk tovább Gomezre, aki öt percen belül meg is érkezett. Tényleg gyönyörű volt, de szerintem kicsit túlzásba vitte a dolgot, evvel a földig érő, sok helyen kivágott, fekete bársonyruhával, melyhez piros cipő társult, haját pedig kivasalta, mely így majdnem derekáig ért. Mikor meglátták, mindenki álla a földet súrolta, s a társaság nagy részének szája felvette az 'O' alakot, még Justiné is, ami kicsit rosszul esett, de nem szóltam, mivel Selena tényleg szívdöglesztően nézett ki. Mindenki megdicsérte Őt, a lány pedig csak diadalittasan mosolygott, majd szemmel láthatóan tetőtől-talpig végigmért, s egy aprót fintorgott, melyet én egy szemforgatással reagáltam le. Mikor meglátta, hogy Justin fogja a kezemet,szemei elkerekedtek, s bosszús pillantásokkal ajándékozott meg. Most akkor mi a franc van? Alfredoval csókolózott, de féltékeny Justinra. Ez a csaj tiszta bolond. Elindultunk az étterem felé, ami ismételten nem okozott csalódást. Ugyanolyan hatalmas, előkelő, és valószínűleg méregdrága hely volt, mint ahová Justin vitt randizni. Apa kért egy asztalt, azután pedig mindenki elfoglalta a helyét. Én Justin és Pattie közé ültem, a többiek pedig hozzánk igazodva össze-vissza. Az kicsit idegesített, hogy Juss másik oldalán Selena foglalt helyet, de nem igazán törődtem az üggyel, ugyanis J végig velem volt elfoglalva.
-Kicsim. Ki tudnál jönni egy picit?-suttogott fülembe az előbb említett fiú, s sikerült megmosolyogtatnia a megnevezés miatt. 'Kicsim', milyen édes.
Szó nélkül álltam fel, s indultam el barátom után. Apának eltátogtam egy 'Bocsánat'-ot, majd követtem J-t. Kiérve velem szembe állt, s mélyen a szemembe nézett, de nem szólalt meg. Kezdtem aggódni, ugyanis azt hittem, valami baj van, de kételyeimet elhessegette Justin magabiztos vigyora, mely arcán húzódott.
-Szóval. Jelöltek az MuchMusic Video Awards-on. Azt szeretném kérdezni, hogy elkísérnél-e majd a díjátadóra, mely a turné után lesz?-kérdezte, s láttam szemében egy apró félelmet. Komolyan azt hiszi, hogy nem mennék el vele? Halkan felkuncogtam, s válaszképpen megcsókoltam. A csókba Justin belemosolygott, melytől nekem is mosolyognom kellett.