Chapter Fifteen

Drága Evribádii!

Ez a rész egy amolyan lezárásról szól. Persze nem a blog zárása, sőt még csak az évadnak sem. Ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy az évadzáró, öt rész múlva lesz, - 20.rész - s utána lesz egy pár hetes szünet. Nem lett túl hosszú, de én elégedett vagyok vele, remélem ti is azok lesztek. Az előző két részhez megint kevés komi érkezett, ami miatt egy kicsit csalódott voltam, viszont megtekintéseim száma +6500 lett, aminek pedig irtózatosan örülök. Kérlek, írjatok kommentet, melyben leírjátok a véleményeteket.

Puszi, Vivianne.

Stay With Me

*2 hónappal később*

Életem legjobb hónapjait töltöttem a többiekkel, s bevallom, szörnyen fog hiányozni ez az egész. Sőt, talán még a korai ébredések, és Selena sem tudta elrontani a dolgot. Ma volt az utolsó koncert, s még egy búcsúvacsora lesz, aztán mindenki megy, amerre akar. Na jó, ez azért így nem igaz, hiszen mindenki egy helyre fog menni, mégpedig Brooklyn-ba. Justinnal nem beszéltünk még a dolgokról, de nem hiszem, hogy összeköltözünk. Persze én benne lennék, de ha Ő nem kérdezi meg, akkor nem fogom magamat ráerőltetni. Azt hiszem, apához költözök, s megpróbálok vele kialakítani, egy jó apa-lánya kapcsolatot, és bepótoljuk a kimaradt éveket. A tükör előtt állok, s egy utolsó pillantást vetek összeállításomra. Kezemet végigsimítom fehér csipkeruhámon, ami talán kicsit túlzásnak tűnik, de a többiek is kiöltöznek, hiszen 'adjuk meg a módját, az utolsó vacsorának.' Bár azért remélem, nem csak rajtam lesz olyan maskara, mely hófehér, s minden lépésemkor érintkezik a földdel. A háta teljesen kivágott, ezzel egy kis szexi hatást gyakorol, az amúgy elég felnőttes ruhára. Hajamat csinos kontyba fogtam, s az összhang kedvéért arcomra világos színeket vittem fel, fülembe pedig kedvenc fülbevalómat helyeztem. Kiléptem a szobából, s eltipegtem a nappaliba, ügyelve arra, nehogy rálépjek a ruhámra. Mikor a többiek észrevettek, mindenkinek elállt a lélegzete, én pedig csak büszkén mosolyogtam. Most először éreztem azt, hogy én is vagyok valaki. A hatalmas örömöm három percig tarthatott, mert a negyedik percben megérkezett Selena, akivel a Justinos csók óta nem is nagyon beszéltem. Annyira csodálatosan nézett ki, nem is lepett meg, hogy mindenki Őt dicséri, helyettem. Piros, derékban húzott ruhájának - mely a földet súrolta - hatalmas kivágása volt, ajkaira vörös rúzst kent, haját pedig olyan kontyba kötötte, ami a hercegnőknek szokott lenni. Ő is olyan volt, mint egy királylány.

-Ne is foglalkozz vele. Sokkal szebb vagy.-suttogta a fülembe Justin, miközben derekamnál fogva közel húzott magához.-Mellesleg, három nap múlva lesz a díjátadó. Hivatalosan is szeretném bejelenteni, hogy együtt vagyunk. Hiszen lassan három hónapja alkotunk egy párt.-mondta mosolyogva J, mire ajkaim automatikusan is mosolyra húzódtak. Nagyon aranyos, és iszonyatosan szeretem.
-Rendben.-mosolyogtam rá angyalian, aztán elindultunk az étterembe. Mint mindig, most is egy hatalmas, puccos helyre érkeztünk, ahol már asztal volt foglalva a 'Bieber csapatnak.' Ezen én csak kuncogtam, míg Selena levágott egy kisebb hisztit, mivel szerinte a 'Gomez csapat' jobb lenne. Persze, hiszen az Ő turnéja... Hisztis liba, de nem foglalkozok vele. Megfogadtam, hogy nem fogok idegeskedni a hülyeségein, de legszívesebben felképelném, térjen már egy kicsit észhez, és vegyen vissza a hatalmas, hisztis szájából, hiszen azért annyira nem tehetséges, hogy ezt, amit jelenleg csinál, megtehesse. Undorító a viselkedése, s nem értem, mire fel.
Kajálás után, míg a többiek beültek az autóba, s elindultak haza, Justin kért egy másik kocsit, s elvitt valahová. Először nem tudtam hova is, s mikor rá kérdeztem, mindig azt mondta: meglepetés. Aztán mikor megérkeztünk, rájöttem. Lehozott, a tengerpartra. Csak mi ketten voltunk, és a tenger. Ki volt rakva egy hatalmas matrac a homokba, mindenütt rózsaszirmok, s gyertyák. Az ágyon volt ruha, - úgy látszik Justin mindenre gondolt - aminek nagyon örültem, hiszen eléggé kényelmetlen ez a csipkecsoda.
Mikor mindketten lefeküdtünk a matracra, fejemet Justin mellkasára tettem, Ő pedig átkarolt, s így néztük a csillagokat.
-Tudod.. Azért hoztalak le a partra, mert egy iszonyú fontos kérdést szeretnék feltenni neked, mely mindent megváltoztat. Nos.. Remélem igent mondasz rá.. Tehát, azt szeretném megkérdezni, hogy....