Chapter Nine

Write Your Name

-Hű!-ennyit tudtam kinyögni, mikor megpillantottam a gyönyörű, és hatalmas éttermet, ahová Juss hozott. Minden üvegből, márványból, és a legdrágább fákból készült. A hely televolt sztárokkal. Körbenéztem, s egyből kiszúrtam az egyik asztalnál ülő Rihannat, egy jó kiállású férfival. Eléggé meglepődtem, hogy Justin ilyen helyre hozott. Biztos szörnyen drága, de ameddig Ő fizeti, addig nincs ellenvetésem. Most nehogy azt higgyétek, hogy nekem csak a pénze kell, mert nem, de egy ilyen helyet én nem bírnék kifizetni, ráadásul Ő hozott ide. Ha én választhattam volna helyet, valószínűleg egy Mekibe, vagy egy Burger Kingbe mentünk volna, és több mint valószínű, hogy farmer-póló kombinációt öltöttem volna magamra, ehelyett a gyönyörű, de idegesítő ruha helyett. Justinba karolva sétáltam a fiú mellett, aki oda sétált-engem rántott maga után-egy pincérhez. Egy húsz év körüli, szőke, gyönyörű lányhoz. Megállt előtte, majd elég rendesen végigmérte, amit én egy szemforgatással le is reagáltam.
-Justin Bieber névre volt asztalfoglalásunk.-vette elő a 'hódító' mosolyát, amivel a csajra nézett, aki majdnem elolvadt. Már eléggé idegesített, hogy mit csurgatja a nyálát, ezért olyan dolgot tettem, amit abban a másodpercben megbántam, és talán életem végéig bánni fogom. Hirtelen felindulásból jött a dolog, és tudjátok, szókimondó és makacs vagyok, tehát muszáj volt rászólnom.
-Hahó! Én is itt vagyok, és ha nem látnád mi éppen randizunk, úgyhogy megköszönném ha feltűnésmentesebben nyomulnál rá. Sőt, egyáltalán ne nyomulj rá.-mosolyogtam rá gúnyosan, s közben jobban rászorítottam Justin kezére. A csaj majdnem elájult, úgy szégyellte magát, s csendben vezetett minket az asztalhoz. Míg elértünk a szépen megterített, gyertyával ellátott asztalhoz, ezerszer megbántam azt a pár szót, amit a csaj fejéhez vágtam, de mivel nem tudom 'meg nem történt'-é tenni, ezért ez van. Mikor leültünk, Justin úriember módjára kihúzta nekem a széket, majd Ő is helyet foglalt. Letettek elénk két étlapot, amit azonnal böngészni kezdtem.
-Justin!-szólaltam meg kétségbeesetten.-Én ezeknek az ételeknek még a nevüket sem ismerem.
-Segítek.-mosolygott rám, felállt, s odajött mögém. A széktámlájára tette egyik kezét, a másikkal pedig az asztalt támasztotta, lehajolt hozzám, pont úgy, hogy fejünk egy vonalban volt, pont egymás mellett, nagyon közel. Vészesen közel. Olyan dolog történt, ami velem nem sűrűn fordul elő. Elpirultam. Justin az étlapot fürkészte, de én így is lehajtottam a fejem, nehogy észrevegyen.
-Szép a színed.-kuncogott a fülembe, én pedig oldalra fordultam, hogy ránézhessek. Kár volt. Ajkaink majdnem összeértek, olyan közel volt hozzám. Még jobban elpirultam, s közben végig tartottam a szemkontaktust.-Homár jó lesz?-kérdezte suttogva, de közben Ő is végig szemembe nézett. Gyönyörű szemei vannak. Mogyoróbarnák, és ha beléjük nézek, teljesen elvarázsolnak. Olyan, mintha nem is az a makacs, akaratos, szókimondó, és sokszor utálatos Mary lennék, aki vagyok, hanem egy szerelmes kislány. De nem! Az lehetetlen. Vagy mégsem? Nem. Nem lehetek szerelmes. Nem válaszoltam, csak bólintottam. Az eddig mellettem álló fiú, fél perc alatt pattant fel, s ült vissza a helyére. Megrendelte a kaját, bocsánat ételt,-ha már ilyen előkelő helyen vagyunk-s kért még a legdrágább pezsgőből is.
-Justin! Kérdezhetek valamit?-tettem fel egy másik kérdést.
-Kérdezhetsz.-mosolygott rám aranyosan, mire én vettem egy mély levegőt, majd feltettem a kérdést, ami már egy ideje nyomja a lelkemet.
-Hogy, bírod ezt? Mármint a sztáréletet. Mindenki a nyomodban van, nincs egy perc magánéleted sem. A folytonos koncertek, interjúk, turné. A hajnali kelés, a sok paparazzo, akik mindenhol ott vannak. Nem értem. Én ezt nem bírnám.-hadartam el mondanivalómat, majd vettem egy mély levegőt. Ő rám mosolygott, majd elmondta.
-Tudod, nekem ez az életem. Én szeretem ezt csinálni. Szeretek a színpadon lenni, énekelni, táncolni. A Beliebereim adják nekem az erőt, nélkülük én senki lennék. Hálás vagyok nekik, mert nekik köszönhetem, hogy ott tartok ahol. A koránkelést én is utálom, de megéri. Imádom, mikor örömet okozok az embereknek, mosolyt csalok az arcukra, és ezért már megéri.-ahogy mesélt a rajongóiról, és az éneklésről. Nagyon megkedveltem Őt, és tisztelem, amiért ezt az egészet ilyen jól bírja. Mire ezt elmondta, a vacsoránk is megérkezett, amit egy ideig furcsán néztem, majd enni kezdtem. Sokkal finomabb volt, mint amilyennek kinézett. Miután elfogyasztottuk a homárt, és a pezsgő is elfogyott, Justin elment fizetni, majd elhagytuk az éttermet. Az este folyamán nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat, és biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem, mikor adtam neki még egy esélyt. Teljesen félreismertem Őt. Beszálltunk az autóba, majd a hotel felé vettük az irányt. Az út csendben telt, Justin az útra figyelt, én pedig gondolkoztam.

Talán, ha most nem jövök ide nyaralni, akkor soha többé nem látjuk egymást. Nem ismerem meg, és talán egész hátralevő életemben, ha eszembe jut, akkor az jut eszembe, hogy 'egy igazi seggfej, nagyképű majom, aki folyamatosan csapja a szelet mindenkinek' de, ha most kéne elmennem, és ez lett volna az utolsó együtt töltött perc,-bár remélem sok szép pillanatunk lesz még együtt-akkor úgy emlékeznék rá vissza, mint 'egy nagyon aranyos, helyes fiú, akitől talán többet is szeretnék, mint barátság'. Igen, ha most akarna megcsókolni, akkor gondolkodás nélkül hagynám, de ez nem fog megtörténni, mivel a tegnapi után azt hiszi, hogy nem szeretném, pedig most igen. Bevallom, kívánom Justin csókját. Azokat a tökéletes, telt ajkakat. Ugye milyen furcsa, hogy az embernek egy este alatt meg tud változni a véleménye?! Pedig én nem szoktam megváltoztatni a véleményemet. Én mindig tartom magam, mivel-mint ma már többször is elmondtam-makacs vagyok.

-Mary! Hazaértünk.-nézett rám Justin nagy szemekkel, mire én megráztam a fejem, hogy "visszatérjek a jelenbe", ki akartam szállni, de Justin rám szólt. Nem tudtam mit akar, de maradtam. Ő kiszállt, át jött az én oldalamra, majd kinyitotta nekem is a fekete Range Rover ajtaját. Felkuncogtam, majd előkelő hölgy módjára szálltam ki az autóból, amire Juss is elmosolyodott. Bementünk a szállodába, majd fel az emeletre. Mivel közös lakosztályunk van, így értelemszerűen egy helyre mentünk. Benyitottunk, majd-míg Justin lehuppant az ágyra-elmentem zuhanyozni. Lemostam a sminkem, elvégeztem minden esti teendőmet, majd pizsamában-ami nálam egy sima, fehér póló, és egy rövidnadrág-mentem vissza. Mire kész lettem, a lakótársam is elkészült. Ja igen, Ő a másik fürdőt használta. Külön szobánk van, de mivel még nem voltam álmos, így leültem mellé, egy darabig csak ültünk, és néztük egymást. De negyed óra után, úgy éreztem cselekednem kell. Adnom kell neki egy jelet, hogy érdekel engem. Közelebb ültem hozzá, arcát kezeim közé vettem, s megtettem azt, amit már tegnap este kellett volna. Megcsókoltam. Ajkaink egybeforrtak, kezeit csípőmre tette, s ölébe ültetett. Egy papír alig fért volna el kettőnk között, de én meg közelebb akartam magamhoz tudni, így még jobban hozzábújtam. Belemosolyodott csókunkba, majd nyelve bejutást kért számba. Azonnal megkapta, így nyelvem találkozhatott övével. Körkörös mozdulatokat írtunk le velük, de körülbelül öt perc múlva el kellett váljak tőle, mert úgy éreztem megfulladok. Homlokát enyémnek döntötte, s egymás szemeit vizsgáltuk. Nyomtam egy utolsó puszit szájára, amitől elmosolyodott, majd leszálltam róla, bementem a szobámba, s álomra hajtottam a fejem. Persze nem sikerült elaludnom, mert egész éjszaka a csókon gondolkoztam. Mikor megcsókolt, gyomrom bizseregni kezdett, s a pillangók a felszínre törtek. Szerelmes még biztos nem vagyok, hiszen az nem alakulhat ki ennyi idő alatt, de valamit biztosan érzek. Ez olyan furcsa, és hihetetlen számomra. Ha valaki egy hónapja azt mondja nekem, hogy Apámmal el fogok jönni Justin Bieber turnéjára, ahol igaz barátokra lelek-Fredo, Ry-összeveszek, párszor össze is verekszek Selena Gomezzel, megbarátkozok Carinnel, és először utálatot, majd hirtelen vonzalmat fogok érezni Bieber iránt, akkor a pofájába röhögök, és ott hagyom. Hát, pedig megtörténtek a dolgok, és ezek még számomra is elképzelhetetlennek tűnnek...